Mi volt/mik voltak a legviccesebb jelenetek, aminek tanúja voltál? Mivel sok emberrel dolgozol együtt, biztos sok komikus eset is megtörtént.

Tudom, hogy nem mindenkinek egyértelmű az, ami nekem igen, hiszen lehet, hogy valaki először van repülőn vagy egyszerűen nem figyel oda, DE…

– sokan feljönnek a gépre az első ajtón és megkérdezik, hogy hol van az 1. vagy. 2. vagy 3. sor?

– a gép első részében a mosdó ajtaja helyett a pilótafülke ajtaját próbálják tiszta erővel nyitni, de csak nem nyílik 😀

– szerviz alatt elmondjuk, hogy melyik szendvicsek vannak és melyik nincs, és az utasok egy része tutira azt választja, amelyik nincs 😀

– már sokadik nap után, a sokadik szektornál tartottam és nem tudtam épp milyen reptéren vagyunk, majd bemondtam, hogy: Isten hozott Velencében és közben épp Berlinben voltunkJ

Biztos van még egy csomó minden, de nem jutnak az eszembe. Amikor megtörténik, le kellene mindent írni, és csinálni egy könyvet belőle.

Mit szeretsz a legkevésbé ebben a munkában? A sok szépség mellett biztos akad olyan része, ami nem annyira kellemes, mesélj ezekről.

Azokat az utasokat, akik gorombák vagy tiszteletlenek. A legrosszabb, hogy nem fejezhetem ki feléjük a nemtetszésemet úgy, ahogy szeretném.

Olykor nyelni kell egy nagyot, lemenni alfába és mindazt a tudást/tapasztalatot elővenni, amit megtanultunk a kurzuson és az életben. Sokszor valami éri őket a reptéren, ami tőlem távol áll és mégis, amikor felér a gépre rajtam tölti ki a mérgét. Nehéz ezt sokszor lenyelni, viszont a megfelelően lekezelve ezeket a helyzeteket, a végén mindig elnézést kérnek.

Mondd el nekünk, hogy nagy általánosságban mik tartoznak bele egy stewardess munkájába? Avass be egy picit minket, hogy jobban lássuk, milyen feladataitok vannak fent a gépen!

Húha…akkor most hozz egy kis popcornt és dőlj hátra sorolom!

Itt most azt sorolnám fel, mi a vezető stewardess, azaz nálunk cabin manager feladata:

– minden olyan felszerelést, eszközt leellenőrizni, amik egy esetleges vészhelyzetben használnánk

– átnézni az üléseket, hogy valaki elrejtett, vagy elfelejtett-e valamit

– az utasok üdvözlése, kapcsolattartás a földi kiszolgálóval és a pilótával a beszállítás alatt, ha szükséges

– ajtózáró/ajtónyitó protokoll véghezvitele, kereszt-ellenőrzése és pilótával való egyeztetése

– a biztonsági bemutató felolvasása angolul és olaszul (ez utóbbi, amennyiben szükséges)

– az étel-ital szerviz lefolytatása

– a további munkák beosztása (duty free ajándékkocsi, szemétszedés, adomány-gyűjtés különböző szervezetek részére), meggyőzödve arról, hogy mindenki közt egyformán osztom szét a munkát, beleértve magamat is

– a pilóták ételeinek és italainak elkészítése

– az utasok kényelmére, problémáira figyelni

– mindenféle adminisztrációs papírmunka megírása

– minden utastól elköszönni az út végén (egy nap kb. 300 vagy kb. 600 utast szállítunk).

Te légiutaskisérőként mit szoktál csinálni, mikor valaki nagyon fél? Mire van lehetőséged ott fent, mivel tudod megnyugtatni az utasokat?

Először is megtudni, hogy pontosan mitől retteg. Vannak, akik a bezártságtól, felszállástól és/vagy leszállástól, az ismeretlen hangoktól, a légörvénytől vagy csak úgy általában mindentől.

Ilyenkor odamegyek beszélgetni. Hosszú évek tapasztalata után azt mondhatom, hogy ez válik be a legjobban. Ha elterelem a figyelmét és valami teljesen másról kezdünk el beszélgetni. Közben figyelem, hogy mire rezzen és akkor azt elmagyarázom neki. Sokan megnyugszanak miután egy-egy addig számára ismeretlen dologra magyarázatot kap.

Ha valaki a turbulenciától fél, akkor megpróbálom átültetni a szárnytól előre, ugyanis a gép hátuljában sokkal jobban érezni az „ugrálásokat”.

De van olyan is, aki csak kéri, hogy hagyjam nyugodtan békén, majd megvívja a saját harcát. Viszont ebben az esetben is mindig a lelkére kötöm, hogy ha bármi van, nyomja meg a hívógombot és ott termek.

Milyen ötleteket adnál, amivel csökkenthetik a szorongásukat az emberek?   

Mindenképp menjenek el egy tanfolyamra, mint amilyen a tietek is! (Repüljön Félelem Nélkül program, szerk.) Rengeteget tud segíteni, ezt a hosszú évek alatt megtapasztaltam az utasokkal. Egy ilyen kurzus specifiusan megmutatja, mi is zajlik a gépen, megpróbálják bemutatni és elmagyarázni a repüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Plusz sok olyan félelem kezelési módszert is mutatnak, ami bármikor jól jön a későbbi utazásoknál.

Ezen kívül azt mondanám, hogy mindenképp próbáljanak magukkal vinni olvasnivalót vagy filmet a tableten, telefonon, ami eltereli a figyelmüket. Kártyázzanak a társukkal, vagy játszanak. Ahogy az előbb is említettem, ha a légörvénytől félnek, akkor előre üljenek. A klausztrofóbia kezelése emberfüggő. Volt már olyan utasom, aki elöl szeretett volna mindenképp ülni, hogy ne lássa a sok embert maga előtt. De volt olyan, aki pont azért ült hátra, hogy lássa az egész gépet, legyen tér.

Mindenekelőtt pedig, beszéljenek a stewardessekkel, mondják el, hogy milyen szorongásuk van. A legtöbb kolléga segítőkész és türelmesen elmagyaráz mindent! Sokszor amikor a földön vagyunk és valaki jelzi, hogy fél a repüléstől, akkor szólok a pilótáknak és ők beinvitálják, hogy elbeszélgessenek vele.

(Ritka ez, amikor a leszállás előtti pillanatokat láthatjuk a pilótafülkéből)

Gabi, nagyon köszönjük az interjút, igazán izgalmas volt ez a beszélgetés, engedj meg még egy utolsó kérdést. Mesélj pár kulisszatitkot a repülésről, ami a stewardess-ek munkájához kapcsolódik!

Ha elmondom, akkor meg kell, hogy öljelek. Na mielőtt jönne a rendőrség értem ilyen kijelentés után, gyors említek párat.

Ha szívességet akar kérni valaki, akkor legyen kedves. Akkor hihetetlenül segítőkészek szoktunk lenni. Viszont, ha valaki tiszteletlenül, nem megfelelően beszél (jaj de szépen fejeztem ki magam), akkor ne számítson sok jóra, még akkor sem, ha volna rá lehetőségünk, hogy megoldjuk a dolgot.

Miután az utasok általában nem hallgatják azt, amit a bemondón beszélünk, sokszor titkos üzeneteket vagy szavakat rejtünk el benne.

Angol utasoknak a goodbye helyett applepie-t szoktunk mondani egymás után felváltva. Eddig még senki sem vette észre.

Van egy mondás, hogy a repülés és az utazás a legegészségesebb addikció. Talán most egy picit jobban megértettük, miért.

Köszönjük az interjút!